Vanda

 

Szerző: cspel (A Magyar Pelenkakedvelők Fórum tagja)

Dátum: 2008-10-18, 21:08

A történet kimásolva: http://www.abdl.hu

 

Szép hűvös, havas péntek délután volt, amikor életemben először téli táborba indultam el. Ne egy átlagos táborra gondoljatok, ahol a síelésre helyeződik a hangsúly, mert még hegyek közelébe se mentünk, hanem egy olyan táborra, amely a téli tájak megismerésére és rengeteg korcsolyás, jeges programra épült. Olyan jutalom tábor féle volt ez, hiszen csak azok vehetek részt rajta, akik az iskolában valamilyen kiemelkedő eredményt értek el. Én és még jó páran az énekkaros és a mazsorett táncos teljesítményünk mehettünk el, mert rengeteg helyen sikerrel léptünk fel és öregbítettük az iskola hírnevét. Nem tudtam, de hát honnan is tudhattam volna, hogy egy életre megváltoztat ez nekem és az életemben is mindent.

A tábor egy kis falu szélén volt egy pici, de jól befagyott tó és a csinos fenyőerdő közelében. Az erdőt is sokszor megnéztük, de igazán a tó volt a lényeg. Rengeteget korcsolyáztunk rajta, sőt hoki csapatokat is alakítottunk olyan a fiúk a lányok ellen. Én voltam a lányok kapitánya és egy helyes szintén 14 éves állom srác volt a fiúké. Zoli, mert hogy hívták a srácot percről-percre, óráról-órára egyre jobban tetszett nekem. Történt egy nap, hogy levelet küldettem neki, hogy másnap találkozzunk a konyhás kunyhó mögött, mert szeretnék mondani neki valamit! Hát utána egész nap dobogott a szívem, de mégsem történhetett meg!... A tanáraink ugyanis nem nagyon törődtek azzal, hogy mi is van velünk, csak akkor jutottunk eszükbe, ha venni akartak valamit a szomszéd egyébként 15 km-rel odébb lévő faluba. Olyankor elvittek valakit magunkkal, hogy segítsen cipelni nekik valamit ?haza?. Így kerültem még a levélírás napján Tibi bácsi mellé én kiválasztásra. Be is ültünk az öreg zöld kis NIVA-jába és elindultunk a szomszéd falu felé. Az öreg NIVA elég furcsa hangot adott ki magából és őszinte leszek azon is csodálkoztam, hogy egyáltalán gurul. A NIVA-nál csak az út volt rosszabb iszonyatosan nagy hóba mi vágtunk valami útfélét a falu felé és nagyon csúszott is minden. Végül át is értünk és vettünk édességeket a többieknek, meg bort, sört, vodkát a tanároknak. Azt hittem, hogy ennyi cumó beszerzése után végre indulunk haza, de nem! Tibi bácsi beakart térni a szomszéd kocsmába, hogy valami melegítőt magához vegyen! Én is elkísértem! A melegítő valami sűrű átlátszó folyadék volt, amit elég gyorsan benyelt. Utána unszoltam, hogy jó, de most már tényleg menjünk haza mire elindult a hátsó helységek felé. Mire utolértem a rohanásba már egy szép magas szőke, nagy dekoltázsú hölggyel beszélgetett, akivel elég régről ismerhették egymást, mert nagyon jól elvoltak. Én leültem a szomszéd asztalhoz és vártam mikor búcsúzunk el a Zsuzsi nénitől, vagy hogy hívták azt a szőke nőt. Azonban nem tőle köszöntünk el, hanem ők tőlem. Tibi bácsi ugyanis azt mondta, hogy várjak rá itt, mert egy 30 perc és itt lesz, de valamit el kell intéznie és ott hagyott a kocsma kellős közepén!

Hát?eltelt egy óra, két óra és elmúlt éjfél is? Már ott ültem egyedül a kocsma közepén amikor a tulaj rám szólt, hogy nagyon sajnál engem, de zárna és menjek haza! Mondtam neki, hogy, de nem erre lakom és a tábor is 15 km-re van és nem megy arra semmi, de nem hatotta meg és kirakott. Álltam egy darabig a korom sötétbe és hidegbe, miközben szemerkélt az ónos eső, de nem jött senki se. Lassan úgy döntöttem elindulok egyedül én a táborba. A hatalmas hóba a cipőm nem volt igazán jó, hiszen hamar tele lett és akármilyen gyorsan is próbáltam menni nagyon ? nagyon fáztam. Talán félúton járhattam, amikor egy teherautó jött szembe, de mintha észre se vett volna. Egyre jobban közeledett és éreztem itt nem lesz hely, hát el kell ugranom előle. Az elugrás egy hatalmas jeges vizes árokba sikerült, ahol derékig vizes lettem, ráadásul a teherautó egy másik pocsolyából még szintén rám zúdított egy rakás jeges vízet. Így mentem tovább a hóba agyon ázva és agyon fázva! Úgy éreztem sose érek el a táborba, egyre inkább émelygett minden és éreztem nagyon-nagyon rosszul vagyok és fázom. Végül elértem a táborba és bementem a kisházba, de a többire nem emlékszem, mert összeestem.

 

Másnap már a kórházban keltem és anyám kisírt szemeivel néztem szembe. Boldog volt, mert felébredtem, de még mindig émelygett minden és gyengének éreztem magam. Próbáltam felmérni, hogy mit is csinálhattak velem, de anyám rám szólt, hogy ne mocorogjak csak mondjam mit is szeretnék. Mondtam semmit, hát agyon csókolgatott. A gyengeségem mellett volt egy furcsa érzésem, mintha nem stimmelt volna minden és valahogy sehogy sem értettem a dolgot?

Anyám aztán kiment és így én is tudtam magammal foglalkozni. Azt éreztem, hogy nagyon fáj a mellkasom és hogy minden levegő vételbe belenyilallok. Viszont nem ez érdekelt! Olyan furcsa érzés volt maga a lepedő, mintha nem normál lepedőt kaptam volna. Ez olyan?Gumilepedő?!? A lábam köze meg feltűnően vastag, mintha valaki a védő kezeivel selymesen fogná körbe, olyan meleg kellemes, de valahogy mégsem illik oda. Amikor megtapogattam rájöttem, hogy pelenkában vagyok. Ez aztán igazán zavarba hozott, hiszen már nagyon kicsi korom óta nem volt olyan gondom, amiért ez indokolt lehetne.

A szomszéd ágyon fekvő lány nézegette, ahogy vizsgálom magam és próbálom felfedezni mi is van velem. Oda jött hozzám és bemutatkozott:

- Szia! Örülök, hogy felébredtél! Zsuzsi vagyok! Este nagyon rosszul néztél ki. Ilyen melegítő ágyba is fektettek téged és a doktor bácsi is nagyon aggódott, de szerintem úgyis mindjárt jön!

 

Ahogy így ránéztem olyan 12 éves lehetett, és mintha láttam volna már valahol. De azért üdvözöltem:

- Szia! Én Vanda vagyok és?nem tudom igazán, hogy kerültem ide és miért pont így!

- A gumilepedőre és a pelusra gondolsz? Minden 14 éves és az alatti ebben a kórházban esélyes rá! Csak akkor nem kap, ha külön a szülei kérik, hogy ne, de ha egyszer bepisil, vagy bekakil akkor az is mindegy!

- Hmm?akkor majd szólok anyunak, hogy vetesse le róllam.

- Nem tudja!

- Miért nem?

- Mert többször bepisiltél, amíg aludtál.

- De? de én nem szoktam!

- Elhiszem, de most sikerült és ezért, amíg a kórházban vagy, addig rajtad kell hogy legyen, de egyébként ne szomorkodj, mert rajtam is van és ne szólj senkinek, de szerintem nem is olyan rossz.

- Tényleg nem rossz, sőt kellemes, de ciki. Ha barátaim meglátnak benne tuti kicikiznek és azt nem élném túl!

- Ha igazán a barátaid megértik! Meg remélem én is a barátod lehetek!

- Hát már?az vagy!

- Köszönöm! A másik lány aki még ebben a szobában van ő elég mogorva volt. Nem lehetett vele beszélgetni semmit. Ő mondjuk be is kakilt, pedig annyi idős mint a bátyám. Most elvitték valahova

- Miért? Mennyi idős a bátyád?

- 14.

- Én is annyi vagyok!

- Az jó! Bár én csak 12.

- Az nem baj!

Közben anyum visszajött. Zsuzsi vissza akart bújni az ágyába, de rászólt, hogy nyugodtan maradhat. Megkérdeztem, hogy mit mondott az orvos mi bajom van, és mikor mehetek haza. Erre ő azt mondta, hogy tüdőgyulladásom van, és fogalma sincsen! Viszont jöttek a barátaim takarózzak be rendesen. (Zsuzsi közben visszabújt az ágyába.) A mazsorett csapat volt az! Köztük volt a legjobb barátnőm Brigi! Körbe állták az ágyam és Brigi is szólalt meg:

- Szia! Hogy vagy?

- Hát? köszönöm már jobban?talán!

- Amikor összeestél a kunyhóba nagyon kétségbe estünk! Én hívtam neked a mentőt, és úgy hoztak be! Sehogy sem értettük hol van Tibi bácsi, de még máig nem ért vissza a táborba, viszont lehet ki is fogják ezért rúgni. Mi viszont ott hagytuk a tábort, mert ez után már nem tudtuk jól érezni magunkat és csináltunk neked emlékkártyát, hogy a mazsorett csapat jobbulást kíván neked!

- Ohh? Köszönöm!

Sokáig csacsogtunk aztán a lányokkal és próbáltam mindent eltakarni előlük nehogy valamit észre vegyenek. Alig egy óra telt el, amikor jött a nővérke, hogy a látogatásnak vége, mert orvosi vizit lesz. Elbúcsúztak és Brigi megígérte, hogy még visszajön valakivel, akinek nagyon fogok örülni.

Az orvosok előtt a nővérek jártak körbe. Megnézték Zsuzsit pelusát is, de ő tiszta volt én viszont bármennyire próbáltam visszatartani bepisiltem. A nővér így kicsomagolt?egy kellemes törlő kendővel megtisztított, majd behintőporozott. Közben azon gondolkoztam, hogy nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen jó! Zsuzsi mintha észre vette volna, hogy élvezem és mosolygott. Közben a hintőport a nővérke szépen szétkente a mumimon és a popimon. Arra gondoltam, de jó lenne egy fiú kéztől ugyanez, amikor végig kenne és tisztába tenne. Lassan felragasztotta a nővér két oldalt, hogy pont jól fogjon, majd így szólt:

- Na most már tiszta vagy! Jöhet az orvos is! Nyugi biztos meggyógyulsz és talán ezt is kinövöd. Itt nem tudja meg a szobatársadon és az orvosokon kívül senki se.

Illedelmesen megköszöntem és vártam az orvost, aki hamarosan jött is. Megvizsgált és azt mondta elég erős vagyok. Kérdeztem tőle pontosan mi a bajom, mire azt mondta, hogy tüdő gyulladás az biztos, de mivel kihűlt állapotba kerültem oda bármi megfázhatott és többit még vizsgálják. Nem tudtam megállni és rákérdeztem a bepisilés ügyre is, mert hát én eddig soha? Azt mondta, hogy az furcsa, mert ahhoz képest elég rendszeresen bepisilek mióta itt vagyok, de lehet, hogy az is az erős felfázás következménye, de megvizsgálják. Az orvos egyébként egy barna göndör hajú kék szemű úr volt és nagyon szép. Talán észre is vette, hogy tetszik, mert rémszólt, hogy ne nézz ilyen szemekkel rám, mert zavarba jövök. Aztán lassan kiment, de közbe Zsuzsi elaludt, hát egyedül maradtam?

Egyedül maradva azon gondolkoztam, hogy milyen furcsa az élet. Éppen ma kellett volna a konyhás kunyhó mögött randiznom erre kórházba kerülök és nagy baba lettem. A nagy babaság nem rossz, amíg itt vagyok, de a randi is milyen jó lett volna. Ahogy ezen gondolkoztam észre vétlenül elbóbiskoltam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mert mire felébredtem sötét volt. Zsuzsinál egy ismerőssrác Andris volt látogatóba, aki ugyanabba az évfolyamba csak a másik osztályba járt, de csak látásból ismertem. Andris barna hajú, kék szemű, szép kisportolt testel?szóval igen helyes srác volt, mondjuk Zoli jobban tetszett.

Nem tudtam tovább foglalkozni ezzel, mert hozzám is jöttek. Észre se vettem, hogy félig ki vagyok takarózva és a gumilepedő meg a pelus is látszott. Brigi jött hozzám Zolival. Zoli szólalt meg először:

- Szia! Hát te itt vagy? Ezért nem jöttél a randira!

Aztán jobban rámnézett és:

- Te gumilepedőn alszol pelenkában? Ezek után azt hiszed egy csecsemővel fogok én randizni? Nem is vagy olyan szép! Meg pisis is vagy?

Már nem tudta befejezni, mert Brigi felpofozta és Adris is felpattant és kilökte az ajtón, majd megmondta neki, hogy soha többé ne merjen vissza jönni! Én azt hittem elsüllyedek a szégyentől és el is sírtam magam. Andris aztán oda jött hozzám és vigasztalt Brigivel együtt:

- Ne törődj vele, mert egy hülye bunkó! Nem tehetsz te erről, és ha igazán szeretne örülne neki, hogy jobban vagy. És?és nem igaz az, hogy csúnya vagy, mert szerintem nagyon szép vagy. Már a suliban is láttalak és ott is ez volt a véleményem. Egyébként Zsuzsi bátya vagyok.

Közben Zsuzsi is oda jött. Végül már négyen beszélgettünk és egyre inkább kezdtem feloldódni, sőt Andris is egyre kedvesebb volt. Később Adris és Zsuzsi kimentek az ital automatához. Meglepődtem, mert Zsuzsi pelusban ment ki, de őt ez nem érdekelte, mert itt nem szégyen az! Brigi akkor oda súgta a fülembe, hogy ez az Andris szerinte szeret engem. Én viszont ezt tagadtam, de azt én is láttam, hogy nagyon kedves. Alig fejeztük be erről a csevegést Zsuzsiék is visszaértek, de velük együtt a nővér is. Mondta, hogy vége a látogatásnak és nekünk meg pihenni kell. Brigi el is búcsúzott, de Andris még maradt. A nővér megkérdezte Andrist, hogy nem zavarja e a tisztába tevés mire mondta, hogy nem. Aztán tisztába tették Zsuzsit és Andris nézte mit, hogy csinálnak. Utána engem néztek meg engem, de megint eláztam. A hölgy ki is csomagolt mire berohantak a nővérek, hogy azonnal menjen, mert valami súlyos esett van és kell hozzá. Én ott maradtam kicsomagolva ahogy voltam és ez elég kellemetlen volt. Adris erre odajött, hogy:

- Segítsek? Én megcsinálom! Láttam, hogy csinálta a nővér Zsuzsinál!

- Fú! Most teljesen zavarba hozol! Mindjárt jön vissza a nővér! Remélem?

- Nyugi! Megtudom csinálni!

- Rendben

Lassan ő is megtisztította mindenem olyan kellemesen. Ahogy a mumimhoz ért és végig simogatta hirtelen nagyon kellemes érzés futott rajtam végig. Szinte bele is rezdültem és elkezdett csikizni a hasam is. Leírhatatlan élmény volt. A behintőporozás is ugyanezt az élményt adta. Mikor már minden megvolt szépen visszacsomagolt és megcsókolta a homlokom aztán?aztán csókoloztunk. Először meglepődtem, de aztán visszarántottam, hogy még?Zsuzsi mosolygott. Adris aztán elbúcsúzott és mikor ketten maradtunk Zsuzsi megszólalt:

- A szoba másik lánya, aki itt volt tök mogorva volt! Te kedves vagy! De gondoltam volna, hogy  a rokonom leszel!

Rámosolyogtam.

- Hát én sem!

- Szereted az Andrist?

- Nem tudom mert nem voltam még nagyon szerelmes, de azt hiszem?azt hiszem, hogy igen!

- Az jó!

- Egyébként azt mondtad, hogy van másik szobatárs is, de ő merre van?

- Mióta megjöttél nem nagyon van itt! Vizsgálják, hogy miért van az, hogy ő be is kakil. Egyébként neki is tüdő gyulladása van!

- Szegény! Az még kellemetlenebb lehet!

- Hát igen?, de a doki is azt mondta, hogy majd kinőjük! Én hiszek neki!

- Én is!

Sokáig beszélgettünk így aztán elaludtunk!

 

 

A történet többi része a fórum keretein belül olvasható! A történetet a szerző engedélye nélkül tilos máshol megjeleníteni, módosítani!